Mostanában divat lett retro cikkeket írni. Miért van ez? Nem jók az új játékok? Vagy csak most kezd kiöregedni egy játékos generáció? Netán csak szeretünk visszatekinteni a nagy klasszikusokra... A mai játékok ugyan szépek, jók, pörgősek, valami azonban hiányzik belőlük. Hiányzik a hangulat, egy érzés, amit a régi programok megadnak nekünk. Lehet 10 év múlva a Halo-t fogják isteníteni, nekünk a Doom a császár.

Na de térjünk vissza a mai alanyunkra. Az 1979-ben alapított SSI (Strategic Simulations, Inc)  a legendás Panzer General sorozattal igen sok rajongót szereztek maguknak. Az esetek többségében a PG sorozatról a Második világháború jut az eszünkbe. A sorozat egy kevésbé ismert része a People's General, mely a modern hadszíntérre vezet minket. A történet szerint egy fiktív Harmadik világháború harcterein kell bizonyítanunk katonai zsenialitásunkat. Kína elég erősnek érzi magát ahhoz hogy kiterjessze határait. Tajvan megszállása után a vörösök vérszemet kapnak. A kínai vezetés attól sem riad vissza, hogy megráncigálja a szunnyadó orosz medve bajszát A fiktív történelmi szál szerint a rájuktört békességben Oroszország és az USA egyaránt komolyan leépítették haderejüket, így hidegzuhanyként éri őket a bekopogtató sok kicsi és morcos kínai... A szokásos amerikai erődemonstrációs politika nem működött, A 7. flottát támadás éri, melyre válaszul az USA és a NATO belép a háborúba. Az egykori ellenfelek szövetségesként térnek vissza a harcmezőre. Így lehetőségünk lesz arra, hogy NATO erőkkel szabadítsuk fel a kínaiak által megszállt orosz területeket, természetesen orosz katonák hathatós támogatásával. Egy kis kitérőt tehetünk Koreában, majd Vietnámban is hadjárataink során. Természetesen a mennyei birodalom hódítóinak is az élére állhatunk, hogy bosszút álljunk a dekadens nyugaton a sok évszázadnyi megaláztatásért. A lehetőség adott :)

A játék nem sokat változott a PG2 óta. Egyedüli újítás az, hogy a légierő közvetlen irányítását kivették a kezünkből. Emlékszem, micsoda légi armadát birtokolhattunk a korábbi részekben. Most közvetlenül csak a helikoptereinket irányíthatjuk. Természetesen azért nem kell lemondani a merevszárnyú barátainkról. A megadott feladatokat elvégzik, amennyiben tudják. Berepülnek, bombáznak, távoznak. Bombázhatnak célpontokat, támadhatják az ellenség helikoptereit, védelmező fedezetet biztosíthatnak szárazföldi csapatainknak. Személyes kedvenceim a vadmenyét akciók (Wild weasel) bevetések. Ennek során az ellenség légelhárító egységeit támadják bátor repülőseink, igen jó hatásfokkal.

A tüzérség a régi jól bevált séma szerint működik. Biztonságos távolságból tizedeli az ellen sorait, és csökkenti a beásottsági szintjüket (ENT-entrechment). Ez utóbbi minél magasabb, annál nehezebb kifüstölni az ellent, mivel jól kiépített védőállásokkal rendelkeznek. Továbbá bírnak egy igen kellemes tulajdonsággal is. Védőfedezetet tudnak nyújtani megtámadott erőinknek. Tehát ha támadnak minket és megfelelő lőtávolságra vannak a tüzéreink, akkor maguk is odapörkölnek. Az ellenséges tüzérségre is automatikusan tüzet nyitnak, amennyiben van elég lőszerük a feladathoz. Tudom, hogy ezek az információk veterán panzereseknek nem mondanak újat, de hátha kedvet kap egy kezdő :) Természetesen ezeken kívül rendelkezünk harckocsikkal, gyalogsággal, légelhárító egységekkel, helikopterekkel, könnyű felderítő járművekkel. Némileg hiányoltam a hídépítő alakulatokat. Annak idején az Allied Generalban előszeretettel használtam őket folyón való átkeléshez. A srácokat lepakoltam a folyóra és száguldhattak át csapataim. Pont tegnap vettem észre eme hiányosságot, amikor egy mocsaras térképen kellett  valahogyan keresztülcipelni erősen gépesített seregeimet.

Természetesen érdemes a játék során vigyázni katonáinkra, akik fejlődnek a harcok során. Azt pedig jól tudjuk, hogy egy veterán katona sokkal többet ér mint egy kopasz baka. Amennyiben jól harcolnak embereink extra képességek birtokába kerülhetnek, persze a realitások határán belül. Nem lesz atombombát hajigáló gyalogosunk de hatékonyabban harcolnak mondjuk gyalogság/járművek ellen, vagy helikoptereink támadás után azonnal távozhatnak a hadszíntérről. Tehát óvjuk őket, ne hagyjuk elveszni veterán katonáinkat.

A körös stratégiai játékok szépsége abban rejlik, hogy nem a leggyorsabb, hanem a legokosabb nyer. Itt tényleg lehet gondolkozni, agyalni a fontos döntéseken. Ez nem Starcraft, nem számít milyen gyorsak a reflexeink. Kényelmesen lehet ebédelni közben, teázni, vagy kimenni a mosdóba. Döntéseinket alaposan meg kell fontolnunk. Néha igen komoly agymunka kell egy brilliant victory eléréséhez. Ha jók vagyunk, akkor a vezetés megjutalmaz minket. Kísérleti egységeket adnak nekünk, melyek egyediek és nem vásárolhatóak (pl Stealth tank). 

A játékot egy két hete fedeztem fel újra. "Csak még egy kört lejátszok" önámítást szerintem sokan ismerjük. Be kell vallanom, hogy jobban szeretem a modern kori hadviselést, mint a második világháborúsat. Megyek is visszafoglalni Szöult dicső haderőmmel az elvtársaktól.

Íme a játék zenéje, ami a bátyám szerint kiírtja a virágokat a szobámban :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.