A BG-386 kódnevű bolygón a Weyland Yutani Corporation fantasztikus leletre bukkant. Egy ősi civilizáció által épített templomra. Azonban ennek lakói nem a békésségről és pacifizmusról híresek… Eljött hát a legújabb Aliens vs Predator játék, melynek színhelye ez a planéta. A WY vállalat még mindig szeretné a kezét rátenni a xenomorfokra. (Pár rész óta már kísérleteznek, nem sok sikerrel). A szereplők között megtaláljuk a már jól ismert félelmetes Idegeneket. A Ragadozók képviselik a vadászat szerelmeseit. Természetesen ismét a tengerészgyalogosok jönnek rendet rakni a káoszban.

A játékos három egyjátékos kampányt játszhat végig. Ahhoz, hogy az egész történetről teljes képet kapjunk, végig kell vinni mindet.

A Marine kampány az első és egyben legjobb. Tengerészgyalogosunkkal esetek többségében egyedül harcolunk, ritkán csapódik mellénk egy társ. A helyszínek során legjobb barátunk az M41A és a mozgásérzékelőnk lesz. A történet szerint csapatunk szétszóródott, űrhajónkat 110 százalékosan leamortizálta egy predator hajó. Így célunk nem más, mint a túlélés. Miközben barangolunk a sötétben (mert főleg ott fogunk mászkálni), nyomozgathatunk is. Kideríthetjük, mi történt a létesítményben. Több bejegyzést is fogunk találni egy Hatos számú idegenről, mint fajtájának különleges példányáról. Itt kell megjegyeznem, hogy a hangok zseniálisra sikerültek. A zenék, a fegyverhangok, mind hozzák az Aliens színvonalát. A tengerész kapmány igazi horrornak indul. Egyedül a sötétben, a játék első harmadában állandó lőszerhiánnyal küszködve. A zseblámpánk fénye nem sokat segít majd, így állandóan fáklyákat dobálunk. Ettől persze mindennek kísérteties vörös fénye lesz. Az ember látja a detektorán, hogy jön valami, viszont gyakran csak az utolsó pillanatban veszi észre az ellent. A játék gyenge idegzetűeknek nem ajánlott. A kedvenc jelentem az, amikor kábán arra ébredünk, hogy egy idegen vonszol minket…

A következő történet Hatost mutatja meg. Az Alien kampány inkább érdekes mint félelmetes. Egy olyan faj bőrébe bújunk, ami gyakorlatilag mindenhol képes közlekedni. Kísérleti nyusziként kezdjük kalandunkat, majd miután kiszabadulunk, a királynőnknek szenteljük életünket. Bár egyszerű állatok vagyunk, fegyverzetünk így is akad. Erős karmaink, éles farkunk, és félelmetes álkapcsaink jó szolgálatot fognak tenni. Gyenge gyomrúak itt fogják feladni a játékot. Hisz első sorból nézhetjük, hogy ez a ragadozó apró darabjaira tépi áldozatait. (Torokfeltépés, lefejezés, egyszerű marcangolás… minden van itt, mint a búcsúban). Egy kicsit talán túlzásnak éreztem, hogy alienünk teljesen tudatosan rongálja a számítógépeket, generátorokat. Tehát hamar túllépett azon, hogy ő mégiscsak egy állat. Tudom, hogy az Aliens-ben is elvágták a vezetéket, de ez itt kicsit sok volt nekem.

A Predator kampány a végén már sétagalopp. Ő a csúcsragadozó ezen a planétán. Egy beavatási szertartással kezdődik a történet, mely során megtanuljuk irányítani ragadozónkat. A bolygón feladatunk, hogy védjük a fajunk érdekeltségeit, melyet a bolond emberek megbolygattak. Ehhez a legjobb eszközök állnak rendelkezésünkre. Képesek leszünk álcázni magunkat, így egyszerűbb lesz becserkészni az ellent. Távolsági és közelharc fegyverekkel egyaránt el leszünk látva. Egy ragadozó komoly becsületkódex szerint él. Nem támad fegyverteleneket, védtelen embereket. Az nem dicsőség. Viszont aki fegyveres, az potenciális célpont. Minél erősebb az ellen, annál értékesebb a trófeája. Ez utóbbi részt talán kissé túlzásba is vitték a készítők. Saját kezűleg növelhetjük gyűjteményünket. Egy laza karmozdulattal távolítjuk el az emberek fejét és gerincét. Ez itt már szimpla hentelés. Nincs para, félelem. Viszont kicsit hiányoltam a klasszikus predator látásmódot. Kaptunk helyette újat, de a régi az igazi.

A 3 történet azonos helyszíneken játszódik, némi idő eltolódással, így áll össze a történet egy egésszé. Természetesen nem árulok el nagy titkot, hogy nem zárul le semmi. Folytatás várható.

A játékélmény elnyújtását segíti a Survivor opció. Itt egymagunkban (vagy több társunkkal) kell megállítanunk a véget nem érő idegen áradatot. Fokozatosan erősödő hordák törnek az életünkre, ember legyen a talpán, aki kibírja J

Az internetes játék további örömöt illetve hajtépést kínál a játékosoknak. A játék egyensúlyán folyamatosan dolgoznak a készítők. Nekem még nem volt időm letesztelni a rendszert. A Bad Company túlzottan leköt J

Essen pár szó a grafikáról. Az biztos, hogy nem fog a sajtó hozsannákat zengeni róla évekig. Semmi extra, jó iparos munka. A helyszínek általában sötétek, így különösen nagy figyelmet szenteltek az árnyékoknak, fényeknek. Külső helyszínekkel is jól boldogul a motor. Ennek köszönhetően futtatásához nem kell atomerőmű. 2,8-as X2-esem egy 4850 társaságában vígan high beállításokon futott. Akadást, szaggatást nem tapasztaltam.

A zenék, hangok csillagos ötöst érdemelnek. Igaz, hogy hozott anyagból dolgoztak. Hisz az alapokat már korábban lefektették a filmek.

A végeredmény egy közepesen jó játék lett. Semmi maradandó élmény. A kampány egy délután alatt letudható, ami kicsit soványnak tűnik nekem. Hiányoltam játék közben a társakat. Tetszett volna, ha pár katona segíti utamat, ne adj isten még utasításokat is adhatok nekik. De tudom az nem ez a játék.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.